Mahónia dzsem házilag

Örökzöld. Tavasszal virágzik, télen kék bogyók pompáznak rajta, amit tavaszig a rigók biztosan lecsipegetik róla. Szinte igénytelen, de biztosan nem sok gondozást igénylő remek kerti cserje. Na, de nem, ez e a blog nem a kertészkedésről szól elsősorban, hanem az eletető dolgokról, márpedig a mahóniáról ezt nagyon kevesen tudják. Pedig még finom is.

Én évekkel ezelőtt ültettem a kertbe, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a kutya gyakorlatilag minden áldott éveben agyonvágta a sziklakertemet. Egyszer megelégeltem,így tele ültettem szúrósabbnál szúrósabb növényekkel. Ugyan a mahónia nem a legdurvább, de a fogazott szúrós levelei miatt senki nem szereti őket simogatni, és azóta szerencsére a kutya is elkerüli.

Na de miért jó. Számos oka van, nem is tudom felsorolni az összeset. Természet gyógyászatban régen használják, külsőleg és belsőleg egyaránt. Jó a reuma, ekcéma, köszvény, hasmenés és emésztési zavarok orvoslására, csökkenti a korpásodást, nyugtatja  bőrt.

Ugyan nem gyógyító jelleggel, de a mahóniának számos egyéb praktikus felhasználási módja is van: színes virágai és télen a kék bogyói miatt előszeretettel használják virágcsokrok, koszorúk díszítéséhez, de ha nem vágjuk le vagy szedjük le őket, akkor igazán vonzó lesz a kertünk látogatói számára. Korai virágzása miatt igen hasznos pollenforrás a méhek számára, valamint a bogyói a téli hónapokban ideális táplálékot nyújtanak a madarak számára, így odavonzzák őket a kertünkbe.

Meg is ihatjátok, én ugyan soha nem próbáltam, de ha virágait bedobáljátok egy kancsó vízbe, kellemes limonádészerű ital készíthettek belőle.

Amiért mi szeretjük, az a dzsem vagy lekvár amit készítünk belőle. Nemcsak azért mert finom és szeretjük, hanem mert rettentő egyszerű is, gyakorlatilag 1 óra alatt megvan, és ebben a bogyók leszedése meg az üveg alapos kimosása is benne van. De tényleg.

Ahogy mi csináljuk:
- leszedjük a bogyókat, a rossz/sérült szemeket kidobáljuk belőle. Ha vannak benne éretlen szemek az nem baj - sőt kell is, mert a nagy pektintartalmuk miatt nem kell hozzá egyáltalán semmilyen zselésítő adalék sem, és ha tudjátok, hogy ez általában miből készül, akkor tutira megundorodnátok tőle.
- Annyi cukrot adunk hozzá, amennyi a bogyó, de nem kilóra, hanem mennyiségre. Azaz pl. 3 bögre bogyóhoz 3 bögre cukor dukál, stb.
- a mahónia bogyói jóval kevesebb vizet tartalmaznak egy átlagos bogyós-gyümölcshöz képest, így víz is kell hozzá, kb. fele annyi, mint amennyi bogyó. Azaz jelen esetben 3 bögréhez 1,5 bögrét adjunk.
A megmosott bogyókat a vízzel együtt felforraljuk, Mikor forr hozzáadjuk a cukrot, és kb. 10 percig forraljuk, ameddig elolvad a cukor.
Lehűlés után átpasszírozzuk, hogy a bogyók magjait kiszedjük belőle. A passzírozáshoz bármilyen célszerszám jó, és simán egy szitával szoktam, de ha valaki pl egy vödörnyi mennyiséget szeretne, akkor ne azzal álljon neki :-)
Ha az átpasszírozott massza nagyon folyós lesz, akkor kevés volt az éretlen szem benne, így a kevesebb pektin miatt nem lesz annyira zselés, de ez az ízét nem befolyásolja.

A lepasszírozott masszát üvegekbe kanalazzuk és jól lezárjuk. Két módon tudjuk tartósítani.
Ha nem üveget, hanem kis műanyag dobozokat használunk, akkor mehet a fagyasztóba. Én ezt a verziót kedvelem. Ha nincs elég fagyasztó kapacitás, akkor dunsztolom, azaz a lezárt üvegeket beteszem egy lábasba, felöntőm vízzel és felforralom. Gyakorlatilag bármeddig eláll, de a következő bogyóérésig eddig mindig elfogyott.
Ennyi, essetek neki, Mi simán vajas kenyérrel elkoptatjuk viszonylag gyorsan, de vadhúsok mellé és alternatívaként a rántott camembert-el is jó lehet, ha éppen nincs otthon áfonyátok.